A projektről

Varga Kristóf

Úgy kezdődött, hogy a szerző – 50 év gyerekekkel és szülőkkel végzett pszichoterápiás munka után – írt egy könyvet a gyereknevelésről. Pontosabban arról, hogy a gyerek nem kis felnőtt, nem is az életre felkészülő, még nem kifejlett kukac, hanem a gyerek bizony él. Nem felkészül rá, hanem csinálja, azaz hülyeség mégnemélő-felkészülőnek kezelni. Erről a könyvről gondoltuk azt mi ketten – a szerző fia, Varga Kristóf, maga is pszichológus és barátja, Pohly Ferenc digitális termékstratéga -, hogy a hagyományos kiadói struktúrából következő példányszámhoz képest egy-két nagyságrenddel több olvasóhoz kellene eljusson. Adjuk hát ki online, ingyen is elérhetően, új módon! Innen indult.

Ott folytatódott, hogy kíváncsiak lettünk, mekkora erő van a társas hálózatainkban, mennyit tud segíteni évtizedekből építkező kapcsolati tőkénk és tudásunk ennek az ügynek? Nem a “mutyi” tőkére kell gondolni, hanem a tájékozódási képességre egy összetett közösségi térben, amiben szakértelmek, motivációk, élethelyzetek és kíváncsiságok összessége adja ki a Nagy Büdös Szociogramot.

2016portfolio-1

Pohly Ferenc

Ez lett belőle: egy társadalmi kísérlet.

A feltevés, amit be akarunk bizonyítani: egy jó cél érdekében az értelmes felnőttek közössége a tudásával, a kapcsolati hálójával és az internetes eszközök segítségével hatást tud gyakorolni a közbeszédre és korábban lehetetlennek gondolt eredményeket képes elérni. Mindezt ráadásul minimális erőforrások felhasználásával.

A jó cél esetünkben egy olyan könyv, amiről azt gondoljuk, minden gyakorló és leendő szülőnek (meg azoknak, akiknek vannak-voltak saját szüleik) érdemes elolvasni. Azt akarjuk, hogy sokakhoz eljusson a könyv. Azt gondoljuk, hogy a fenti kísérlet eredményeképpen százszor többen olvashatják el, mint a hagyományos, papírkönyv-kiadós utat követve. Ez a cél azért passzol a kísérlethez, mert könnyű vele azonosulni, és nem kell hegyeket mozgatni érte. A mai életünkben kevéske erőforrásunk marad a napi teendők mellett az idealista célok eléréséhez. Ezt az egyenként sóhajtásnyi energiát lehetne szélviharrá összegezni, úgy gondoljuk.

Ha a feltevés bebizonyosodik, az többet jelent majd önmagánál: azt tanulhatjuk meg belőle, hogy mégiscsak van hangunk és képesek vagyunk hatékonyan hallatni is azt. Ha méltó közönséghez lehet juttatni egy fontos könyvet a kollektív tudás és akarat segítségével, akkor nagyobb társadalmi célokat sem dőreség kitűzni magunk elé.

A módszer pedig a következő: a könyvet megjelentetjük a weben ingyen, folytatásokban. Az ismerőseinket megkérdezzük, szerintük hogyan lehetne minél több olvasóhoz eljuttatni azt, illetve hogyan tudnának ebben segíteni nekünk ők maguk? Ha egy Facebook megosztással, az is jó, ha két marketing-ötlettel vagy száz matrica kinyomtatásával, az is. Mindenki annyival, amit nem érez tehernek, ami arányban áll a könyv és a módszer keltette lelkesedésével. Ami ránk marad: a kontribúciókat hatékony, egy irányba mutató aktivitássá szervezzük.