13. A jó szülő mítosza

De térjünk vissza a „felnőtt világkép” kialakulásához. A felnőtt ember gyerekekkel kapcsolatos sajátságos korlátoltsága – ami független az intelligenciaszinttől, műveltségtől – csecsemőkorban kezd megmutatkozni. Öntudatlanul. Mi határozza meg a felnőtteknél a gyerekkel gyakorolni szükséges magatartást és bánásmódot? Elsősorban és mindenekfelett a saját neveltetés. Vagy követjük a szüleinket, vagy a rossz tapasztalataink miatt az átélt negatív élményektől igyekszünk megóvni gyerekeinket. „Apám nagyon szigorú, követelődző volt, egykettőre elcsördült egy pofon, ha nem tetszett neki valami.” „Én soha nem fogom megütni az enyémeket.” „A tanulás mindenek felett fontos volt nekik.” „Az biztos, hogy én nem fogom halálra nyaggatni a sajátjaimat, meg a füzeteikben turkálni, meg mellé ülni.” Vannak vegyes felvágottak: „Rendesnek kell lenni, mint anyám megkövetelte, és igaza is van anyámnak, rendet kell tartani, de én nem fogom a füzeteit ellenőrizni meg a jegyekért hajszolni.”

Fontos szerep jut természetesen a nagymamának is, az iskolának és persze az európai kultúrkörben a jó öreg és feltétlenül autentikus Jehovának, aki, mint tudjuk, így beszél az apákhoz: „Aki megtartóztatja az ő vesszejét, gyűlöli az ő fiát; aki pedig szereti azt, megkeresi őt fenyítékkel.” (Érdekes, az anya vesszejéről Jehova nem tesz említést. A macsó.)

Hogyan folyik ez a kiképzés? Milyen tananyagot kell elsajátítanunk, mire rendes, tisztességes, unalmas, korlátolt, gyakran félelmetes és vérfagyasztóan tiszteletre méltó atyákká és édesanyákká, nehezen kezelhető, legrosszabb esetben kezelhetetlen felnőtté válunk gyerekeink számára? Olyan tisztes, megbízható szülőkké, akik idejekorán figyelmeztetik apró gyermekeiket, hogy köszönjenek szépen a néninek, később, hogy rendesen írják meg a házi feladatot, valamint rendszeresen mossanak fogat. Ja! És majd elfelejtettem, hogy ne ugráljanak a kanapén.

(Talán nem ismert általánosan, de a történészek körében köztudott, hogy Hitler Adolf német államfő édesanyja nagyon engedékeny volt gyermekével. Hiteles szemtanúk beszámolói állnak rendelkezésünkre, akik saját szemükkel látták, hogy a kis Dolfi több alkalommal is gátlástalanul ugrált a kanapén. Egyes történészek határozottan állítják, tudomásunk van olyan esetről is, amikor a kicsike nem köszönt szépen egy előtte elhaladó ismerős néninek. Csodálkozhatunk-e a később történteken?)

Olyanok vagyunk hát, hogy valójában soha át nem gondolt, ellenőrizetlen „szociális konzerveket” bontunk fel mély meggyőződéssel, és annak kész tartalmát fogyasztjuk? Olyanok!

Ilyen konzerv számolatlanul áll időnk polcain. Milyennek kell lenni a szülőnek? Csak úgy találomra: a szülőnek következetesnek kell lenni. A szülőknek óvni kell gyerekeiket a világ fenyegető realitásaitól. El kell tiltani őket a „nem nekik való” TV-műsoroktól és tényektől, történtekről. A szülőknek nemteleneknek kell lenni. (Anyuci tehát nem lehet jó bőr, és nem lehet jó a feneke. Azt hiszem – bár nem tudom –, egy anyucinak talán egyáltalán nincs is feneke.) A szülőknek egységesen kell megnyilvánulniuk a gyerekkel szemben. Mert ha többségesen nyilvánulnak meg, akkor a gyerek azt fogja hinni, hogy két szülője van, apa és anya. Addig azt nem tudta. Addig azt hitte, hogy minden embernek ugyanaz a véleménye. Mindenről. El kell várnunk, vagy talán helyesebb, ha azt mondjuk, meg kell követelnünk, hogy gyerekeink tiszteljenek bennünket. A gyereknek megfelelő hangszerelésben, „illendően” kell beszélnie velünk. Utasításainkat gondolkodás nélkül, feltétlenül végre kell hajtaniuk. És így tovább és így tovább. Gondosan és elszántan kell óvnunk a tekintélyünket. Nem megszerezni kell, hanem óvni.

A presztízs birtoklása érdekében az egyes emberek és a világhatalmak egyformán hülyülnek el. Hogy is merészelhetnénk, és értelmes dolog-e szembeszállni évezredes idiotizmusokkal? 1945 áprilisában a Nyírő József által becsült, szeretetre méltónak talált Goebbels még lefejeztetett embereket a köpetnyire zsugorodott „Nagynémet Birodalomban”, mert nem bíztak a nagy tekintélyű vezér végső győzelemében.


<< Előző fejezet / Következő fejezet >>


Ha tetszett, ossza meg másokkal is az alábbi gombok segítségével!

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *