9. A jó példa
Az az igazság, hogy azt a bizonyos elöl járó jó példát, magáért a jó példáért soha senki nem követte. Legfeljebb – ha kínozták – fogcsikorgatva két napig, hogy sokat mondjak. …
Az az igazság, hogy azt a bizonyos elöl járó jó példát, magáért a jó példáért soha senki nem követte. Legfeljebb – ha kínozták – fogcsikorgatva két napig, hogy sokat mondjak. …
A felnőtt olyan abszurdumnak tartja, hogy a gyerek „szigor” nélkül is képes elvégezni a saját feladatait, hogy naponta képes tudatni a gyerekkel: nem bízom benned. …
Ahogy hallgattam a gyerekekkel kapcsolatos panaszokat, együtt érző fejemben az a nyavalyás iskola kezdett úgy megjelenni, mint valami átok, ami a gyerekek nyakában ül, és megkeseríti az életüket. …
“Nehogy azt hidd, hogy megváltozott a véleményem a te úgynevezett tudományodról. De te, te tudsz valamit!” Nagyon nagy dicséret volt ez, de teljesen indokolatlanul kaptam. Semmi egyebet nem tettem, mint emberszámba vettem egy embert.
Ekkoriban már persze meglehetősen kitanultam a kezdő és rutinos bűnöző gyerekek világát. Beszéltem a nyelvüket, megismertem a megfelelő szakkifejezéseket: szolmizálás – valutabűncselekmény (dó-lá-re-la-dó), refes, káemkás, ütékás.
“De kiszaladt a számon: hogy bírja ezt, mondja!? A bárányszívű óriás csodálkozva pillant rám: ó, én nagyon szeretem ezt a munkát!”
Nem tudván teljesen leplezni az elképedésemet, ügyetlenül kérdezek: mit lehet szeretni ezen a munkán, árulja már el nekem?! Hát, tetszik tudni, beadják nekem azt a sok piszkos, elnézést, szaros belet, és én azt teljesen tisztán adom fel az aknából. (…) Én ezt nagyon szeretem csinálni. Különbözőek vagyunk.
Életem legaktívabb évtizedeit egy nagy forgalmú pszichoterápiás ambulancián töltöttem. A következőkben elmesélt történetek nagyobbik része ehhez a munkához kapcsolódik. A felidézett eseteket dőlt betűvel jelölöm. Klinikai, dokumentált esetanyagaimból valók. Hogy az emberi jelenség milyen felfoghatatlanul bonyolult, s hogy a történéseibe beavatkozó, azokat megfejteni kívánó ritkán,
Én nem arra törekedtem, hogy segítsek a felnőtteknek, mit és hogyan kell tenniük, ha „jó” szülők akarnak leni. Ez a könyv inkább egy olyan felnőtt gondolatait tartalmazza, aki képes gyerekszemmel rápillantani arra, mit művel az irgalmatlan jóindulat és felnőtt bölcsesség a gyerekeinkkel.